Üdvözlet!

Köszöntök minden ide tévedő látogatót! Remélem megtalálja amit keres, vagy más, érdekes témát! Kellemes nézelődést kívánok!

2013. április 26., péntek

A Vác- Balassagyarmat és a Diósjenő-Romhány vasútvonal

A 75-ös vonal

A 75-ös és a 76-os vonalak egy vasúti térképrészleten.


A Börzsöny lábánál, majd az Ipoly völgyében fekvő Vác–Balassagyarmat-vasútvonal a MÁV 75-ös számú, egyvágányú, nem villamosított mellékvonala. Vác állomásról a szobi fővonallal párhuzamosan halad, közben Kisvác és Fenyveshegy megállóhelyek esnek útba. Majd Verőce település előtt elfordul Észak felé és Magyarkút-Verőce megállóhelyre fut be. Innen Magyarkút mh; Szokolya állomás; Berkenye mh, érintésével a Morgó patak völgyében fut Nógrád megállóhelyig. Itt a nógrádi várat megkerülve ismét Észak felé veszi az irányt és Diósjenő állomásra fut be. Itt 6 vágányos állomást létesítettek a kiágazó -kezdetben jelentős teherforgalommal rendelkező- Romhányig vezető mellékvonal forgalma miatt. Diósjenőről tovább vezet a vonal Észak felé és Borsosberény mh; Nagyoroszi állomás, Drégelyvár mh; Drégely megállóhelyig, ami után a vonal Nyugat felé fordul és hosszú ereszkedés után Drégelypalánk állomáson becsatlakozik az egykori Ipolyság- Balassagyarmat vonalba. Innen csak irányváltással Kelet felé haladhatunk tovább, az Ipoly folyó völgyében, Ipolyvece mh; Dejtár állomás; Ipolyszög megállóhelyen keresztül fut be Balassagyarmat állomásra.




Történet


A mai vasútvonal Drégelypalánk és Balassagyarmat közötti szakaszát a Garam–Ipolyvölgyi HÉV társaság építette. A hajdan Ipolyságtól Balassagyarmatig épült 29 km hosszú vonalat 1891. augusztus 15-én nyitották meg. A felépítmény 21,75 kg/fm tömegű, „m” jelű sínekből épült.
A mai vasútvonal Vác és Drégelypalánk közötti szakaszát a Duna–Ipolyvölgyi HÉV társaság építette. Az építés előtt több nyomvonal is szerepelt a tervek között. Így például egy : Verőce, Szokolya, Nőtincs, Rétság, Érsekvadkert, Dejtár útvonal is szóba került, de az akkori közlekedési minisztérium nem támogatta ezt az irányt, így a mai valósult meg.
A hegyi jellegű vonalat 1909. július 11-én helyezték üzembe, a Diósjenő–Romhány közötti szárnyvonallal együtt. A helyiérdekű vasútvonal Vác állomáson csatlakozott a MÁV Budapest–Érsekújvár fővonalához. Az alépítmény kialakítása jelentős földmunkával járt, viszonylag sok műtárgy épült, köztük két nagyobb méretű, egy 11 m nyílású boltozott és egy 12 m nyílású vasszerkezetű híd. A felépítmény 23,6 kg/fm tömegű, „i” jelű sínekből épült 14 tonnás tengelyterhelésre.

MÁV 375 1004 személyvonattal Diósjenő állomáson 1979 nyarán.
(Fotó: H. Brutzer)



A vonal napjainkban:

A vasútvonal alsó (Vác- Diósjenő) és felső (Drégelypalánk- Balassagyarmat) szakasza van kellően kihasználva az iskolásoknak és a dolgozni bejáró embereknek köszönhetően. A középső (Diósjenő- Drégelypalánk) szakasz sajnos nem igazán van kihasználva.  Az utasok általában kirándulók, nyugdíjasok és nem számottevő dolgozni járó emberek. A pálya állapota Vác állomástól Magyarkút-Verőce megállóhelyig kielégítő. Vasbetonaljas 48kg/fm tömegű sínekből építve. A vonal további részein Drégelypalánkig vegyesen talpfás és vasbetonaljas a pálya. Drégelypalánk és Balassagyarmat között nagyrészt vasbetonaljas építésű a pálya kevés talpfával az illesztéseknél. A vonalra jellemző legnagyobb sebesség 40 km/h. Viszont sok a 20 és a 30 km/h-ás lassújel és a szennyezett pályaszakasz, főleg az erdős részeken. Jelenleg az alsó szakaszon pályafelújítás zajlik, amelynek célja a kis tengelyterhelésű hidak és átereszek átépítése, a szennyezett pályarészek és lassújelek megszüntetése. Sebesség emelés nem várható ettől a felújítástól, de a folyamatos 40 km/h pályasebesség már javít valamelyest a vonal állapotán. Érdekesség, hogy a Vác- Diósjenő szakaszon 2013 áprilisában a MÁV Desiro motorvonatai közlekednek személyvonatként. Ezután visszatérnek a teljes vonalra a gyarmati Bz motorvonatok.

MÁV-S Bzmot 298 érkezett személyvonatával Szokolya állomásra.



MÁV M43 1155 tehervonattal Diósjenő állomáson.
(Kép: Takács Bence/ benbe.hu)




A 76-os számú vonal

  A Diósjenő–Romhány vasútvonal a MÁV Zrt. 76-os számú, egyvágányú, nem villamosított mellékvonala. A vasútvonalon 2007. március 4. óta a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium rendelete alapján szünetel a személyszállítás.
 A jelenlegi 48-as és „I” rendszerű felépítmény hagyományos, hevederes illesztésű. A jellemzően talpfás alátámasztású vágány helyenként vasbetonaljakkal van megerősítve, a sínleerősítés szintén vegyes, geós, illetve nyíltlemezes. Az ágyazat zúzottkő, illetve salak. Az avult felépítmény leromlott állapotú, a pályán az engedélyezett tengelyterhelés jelenleg 14 tonna. Teherszállítás jelentősen visszaesett, ma már tehervonat sem jár erre. A gyomirtós Unimog évente egyszer bejárja a vonalat, valamint a pft havonta egyszer végig jár és gallyaz, valamint ellenőrzi a pályát. Az állomásokon - az ilyenkor szokásos módon- visszafejlesztették a berendezéseket. Ez alatt a jelzők üzemen kívül helyezését, a váltók lezárását és az állomás épületek bezárását értjük. A pályatest siralmas állapotban van. Sok talpfa már annyira elkorhadt, hogy a szerepét már régen nem tölti be, a geo csavar is kiesik belőle. Tolmács és Bánk állomásoknál a nyíltvonalon erősen szennyezett a pálya a belemosott sárnak köszönhetően. Tolmács állomás végpont felőli bejárati jelzőét eltávolították. A vonalon jelenleg maximum 5 km/h-val lehet közlekedni.


Romhány állomás, ahol véget ér a vonal.
(Fotó: goalo28/ Panoramio.com)


Tolmács állomás alak előjelzője és a pálya.
(Fotó: Sereg János)


Története:

Az első vasútépítési tervekben még nem szerepelt ez a szárnyvonal, de nem engedélyezték egy a Verőce kezdőpontú Balassagyarmat végpontú vasútvonalat, ami végig párhuzamosan vezetett volna az aszódi vonallal. Így a jelenlegi nyomvonalat engedélyezték és kezdték el építeni a Vác- Drégelypalánk vonallal egy időben. Átadása 1909 július 11-én történt meg. A vasúti szárnyvonal a Vác- Drégelypalánk vasútvonallal együtt a Duna- Ipoly-völgyi HÉV magántársaság tulajdonában volt. A vasútvonalat az első világháború után államosították, így a MÁV kezelésébe került.
A szárnyvonal megépítésének köszönhetően a térség települései fejlődésnek indultak. A vonal mentén több üzem, gyár, valamint rakodó létesült. Bánk állomáson a felsőpetényi agyagbánya kisvasútjának átrakóját építették meg. Az új vasúti szárnyvonalnak köszönhetően Romhányban 1922-23-ban épült meg a Lloyd Kerámia Ipar Rt. a mai csempegyár elődje. A XX. század elején Tolmácson iparvágányt is létesítettek az Erdőkémia Rt. telephelyére. A gyár eredetileg faszén, rajz szén, és faecet előállításával foglalkozott. Az üzemet a második világháború után államosították, a '60-as, és a '70-es években bővítették, profilját megváltoztatták. Ennek köszönhetően már jelentős teherforgalmat bonyolított akkoriban ez a szárnyvonal. Nem volt ritka a napi három, de esetenként négy tolatóstehervonat.
1986-ban szűnt meg a vonal egyetlen megállóhelye, Világospuszta. A megálló Bánk és Romhány állomás között volt. Megszűnése a településrész elnéptelenedése miatt következett be.
A '80-as évek végéhez közeledve a gyárak már visszaestek a termelésben, és a meglévő szállításaikat is igyekeztek a közútra terelni. A vasútvonal hanyatlását fokozta a '90-es években véghez vitt privatizáció, amelynek köszönhetően a gyárak új tulajdonosai sorban megszüntették a vasúti szállításaikat. A sorra elmaradó karbantartásoknak köszönhetően mára már csak egy teljes felújítással lehetne XXI. századi szintre hozni a vasutat. De ettől fontosabb vonalakra sem jut pénz, így 2007 márciusában a vonalon a személyszállítást megszüntették.


MÁV 375 1016 személyvonatával Romhány állomáson 1979-ben.
(Fotó: H. Brutzer)




Járművek (75 és 76-os vonal):

Kezdetben az Osztrák StEG gyártmányú  három tengelyes gőzösök, és két tengelyes kocsik jártak vegyesvonatként. Később, az 1930-as években a MÁV 325-ös és 370-es sorozatú gőzmozdonyai is jártak itt. Az 1950-es évektől felbukkantak itt is a 375, 376, és a 377-es sorozatú mozdonyok.
A '70-es évek vége tájékán megjelentek a vonalon a Dunakeszi-i gyártású Bh, és Bhv sorozatú négytengelyes kocsik gőzvontatással. Ezek Váctól villanymozdonnyal egészen Budapestig közlekedhettek. A vonalat a gőzös időszakban a balassagyarmati és a váci fűtőház gépei szolgálták ki. Az 1980-as években egyre több mellékvonalon megjelentek a Csehszlovák gyártmányú két tengelyes dízelmotorkocsik, a Studenkák, vagyis a Bzmot sorozat.
Az utasok nem lelkesedtek ezekért a járművekért, de a MÁV így megoldottnak látta a mellékvonalak jármű cseréjét. A távműködésű ajtók jelentették a biztonságot akkoriban. A vonalat a balassagyarmati fűtőházhoz állomásított járművek szolgálták ki.
Ekkoriban jelentek meg a tehervonatok vonógépeként a Román gyártású M43 és M47 sorozatú dízelmozdonyok. Ezek kis tengelyterhelésükkel remekül beváltak ezen a vonalon.


A jövő

 A vasútvonal jövőjére már több tervezet is napvilágot látott, de pénz hiányra hivatkozva egyik sem valósult meg. A vonal sorsát az is nehezíti, hogy politikai szinten nincs aki képviselje a térség érdekeit a közlekedésben. Egy tervezet szerint a Nyugat nógrádi vasúti és buszos közlekedést összehangolják úgy, hogy Vác és Rétság között vonattal oldják meg a személyszállítást. Rétság és Drégelypalánk között a Volán viszi busszal az összes utast. Drégelypalánk és Balassagyarmat között ismét vonattal oldják meg a személyszállítást.
Volt olyan terv is, amely szerint a Drégelypalánk- Ipolyság közötti szakasz visszaállításával és a Drégelypalánk- Vác szakasz átépítésével új vasúti folyosó jönne létre, amely elsősorban a teherszállításban lenne előnyös és a 2-es számú főút teherforgalmát is átvehetné. Az előbb említett szakasz visszaállításával a vonal felső szakasza (Drégelypalánk- Balassagyarmat) is fontosabb szerephez jutna, ugyanis a Szlovák vasútnak jól jönne egy rövidebb szállítási útvonal Kassa és Bécs között. Persze rengeteg a bürokráciai és az anyagi akadálya egy ilyen megoldásnak, ezért a vasútvonal manapság is csak vegetál.


Diósjenő állomásról Romhány felé kanyarodó sínpár a bejárati jelzővel.
(Fotó: Sereg János)

Nyíltvonali kép Diósjenő felé a Börzsönnyel.
(Fotó: Sereg János)


Romhány állomás napjainkban. Szerencsére még megvan.
(Fotó: Sereg János)

Rétság állomás manapság. A rugós váltókat is kiszerelték már.
A jelzők érvénytelenítve vannak. Az állomás épületét még lakják.
(Fotó: Sereg János)



Tolmács állomás vonatok nélkül, magára hagyva. Még lakják.
(Fotó: Sereg János)

Az egykori Világospuszta mh. helye ma.
(Fotó: Sereg János)


MÁV-S Bzmot 243 Magyarkút megállóhelynél személyvonattal.
(Fotó: www.benbe.hu)



Látnivalók a vonal mentén:

Vác: erről a történelmi városról itt most nem teszünk említést, mert sokan ismerik, és hosszú lenne felsorolni látnivalóit. Az interneten amúgy is utána olvashat bárki.


Magyarkút: keresztül fut rajta az Országos Kéktúra útvonala is, és egyéb túristautak kiinduló és végpontja. Szép erdei környezetben fekszik a megálló. Panzió várja a kirándulókat, a túrázókat.

Szokolya: az állomás a település központjától csaknem 2 km-re fekszik, így kb fél órás sétára van szükség, ha látni szeretnénk például a Mányoki-Viski kiállítótermet, vagy a Fő utcán lévő Palóc házak sorát. A Katolikus és a Református templomokat is érdemes felkeresni!
A településhez tartozik a sokak által kedvelt kirándulóhely: Királyrét. Innen sok túristaút vezet a Börzsöny legmagasabb csúcsaira és legszebb völgyeibe. Legegyszerűbben a Kismarosról induló kisvasúttal lehet eljutni ide.

Berkenye: 1777-ben épített Katolikus templomát és a Sváb jellegű faluházát érdemes felkeresni.

Nógrád: érdemes megnézni a várromot, a Tájházat, Boldogasszony plébánia teplomot, és a Kálvária dombot. A falun áthalad az Országos Kéktúra is.

Diósjenő: az 1789-ben újjáépített Klasszicista-Barokk stílusú Katolikus templomát érdemes felkeresni, továbbá a Kápolna hegyen az egykori körtemplom alapjait lehet megnézni.
1850-es évekből származó késő-Klasszicista Református templomát is érdemes felkeresni.
A településről számos túristaút indul a Börzsönybe. A Csóványosra is fel lehet mászni innen.

Borsosberény: itt a XVIII századi Katolikus templomot és a Tihanyi-Mocsáry kúriát érdemes meglátogatni.

Nagyoroszi. A településen láthatjuk:
-Szentháromság-szobor
-Római katolikus templom -Wenckheim-vadászkastély
-Kálvária
-Starhemberg–Berchtold-kastély
-Berchtold Miklós 1905-ben épített, majd kibővített romantikus vadászkastélya a Börzsönyben

Drégelyvár mh. A megálló valójában Nagyoroszi településhez tartozik, a közelben fekvő Drégely vára miatt kapta ezt a nevet. A megállóból a piros, majd a (Börzsönyi) Kék jelzésen juthatunk el a Drégely vár romjaihoz. Kellemes, nem nagy emelkedővel bíró út vezet odáig.

Drégelyvára egy légifotón.
(Forrás: wikipédia)



Sáferkút fmh. 2011-től létesített feltételes megállóban leszálló túrista a  Schäffer-kutat és a Drégelyvárat érheti el könnyebb és rövidebb úton.

Drégelypalánk állomáson leszállva a településen láthatjuk:
 -Barokk templom: itt őrzik Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyéjét.
-Szentháromság-szobor: az 1762-es pestisjárvány emlékére emelték.
-Szondi-park
-Szondi-szarkofág
-Szondi-emlékszoba
A település része a "Palóc út"-nak is. A piros T jelzésen innen is eljuthatunk a Drégely várba

Ipolyvece mh. A faluban a római katolikus és az evangélikus templomot érdemes felkeresni. Kellemes kirándulást lehet tenni az Ipoly parton.

Dejtár állomás a településtől kb 2 km-re van. A település számos látnivalóval rendelkezik, pl: a tanösvény, népviselet, templom. Nem is sorolom fel a sokasága miatt, de annyit mondhatok, hogy érdemes felkeresni!

Balassagyarmat állomás: A városról már írtam a 78-as vonal leírásában. Látnivalóit ott lehet olvasni.



Forrás: Wikipédia.org
- Fodor Illés, Kelemen Zoltán: Vasutak az Ipoly vidékén (Ipoly füzetek 3.)
- saját jegyzetek
- köszönet Sereg Jánosnak és a benbe.hu-nak a képekért!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése