Üdvözlet!

Köszöntök minden ide tévedő látogatót! Remélem megtalálja amit keres, vagy más, érdekes témát! Kellemes nézelődést kívánok!

2013. február 13., szerda

MÁV V41 és V42 sorozat


A két sorozat egy-egy megőrzött, helyreállított példánya
a vasúttörténeti parkban.


 Kifejlesztés

 Az 1950-es évek végén a MÁV villamosmozdony igényeinek kielégítésére a hazai ipar átmeneti megoldásaként az egyenirányítós mozdonyok elkészüléséig - elsősorban tehervonatok továbbítására - Ward-Leonard rendszerű forgóátalakítós villamosmozdonyt fejlesztett ki. A Ward-Leonard rendszernél a főtranszformátorról táplált szinkronmotorral hajtott egyenáramú fődinamó termeli a vontatómotorok ellátásához szükséges villamosenergiát. 1958-ban a V41 sorozatú és 1960-ban a V42 sorozatú mozdonyok prototípusa készült el. A két prototípus azonos felépítésű járműszerkezetének egyik legfontosabb jellegzetessége az egy vezetőfülke. A vezetőfülkében elhelyezett kezelőasztal jobb- és baloldaláról vezethető a mozdony. A mozdonyok villamos berendezésében az alapvető különbség az, hogy a V41 sorozatú mozdonynál kettő-, a V42 sorozatú mozdonynál egy fődinamót hajt a főtranszformátorról táplált szinkronmotor. A mozdonyok villamossági részét a Ganz Villamossági Művek, járműszerkezeti részét a Ganz-MÁVAG gyártotta. A V41 sorozatú mozdonyból 1959-1962 között 30 db, a V42 sorozatú mozdonyból 1961-1964 között 42 db készült.
A MÁV V41 sorozat a MÁV részére szállított villamosmozdony sorozat. Beceneve : "Kisleó".


V41 514 Vámosgyörk 1980 nyara.



Előzmények és gyártás

A II. világháború után rohamos tempóban indult meg a vasútvillamosítás Magyarországon, és ez új villamosmozdonyokat követelt. 1958 és 1962 között a MÁV átmeneti megoldásként Ward Leonard-rendszerű Bo’Bo’ tengelyelrendezésű 80 km/h engedélyezett sebességű villamosmozdonyokat szerzett be a Ganz-MÁVAG-tól. Ez volt a MÁV V41 sorozat. A gyártás ellenére fennálló további mozdonyhiány miatt újabb megrendelésekre is sor került, amely az 1961 és 1966 között gyártott MÁV V42 sorozat volt.
A főgépcsoport tervezésénél és gyártásánál felhasználták a két ugyancsak Ward-Leonard rendszerű Cavill 425 sorozatú kísérleti motorkocsiknál szerzett tapasztalatokat.
A sorozat gyártási ideje alatt lépett át a MÁV a „Kandó-féle” 16 kV 50 Hz-es felsővezetéki rendszerről a 25 kV 50 Hz-es rendszerre. Így (a két prototípus V41-es kivételével) valamennyi V41 és V42 sorozatú mozdonyt úgy gyártották, hogy mind a 16 kV-os, mind a 25 kV-os munkavezeték rendszer alatt tudjanak közlekedni.
A V41-es sorozatból a MÁV 30 db-ot szerzett be. A mozdonyok kezdetben főváros környéki ingavonatokat is továbbítottak, de kis teljesítményük és rossz üzemkészségük miatt a V42 és V43 sorozatok megjelenésével szinte kizárólag tehervonatokat vittek.
A mozdonyok az üzemben nem váltak be, elsősorban konstrukciós hibák miatt és nagyon sok mozdony tűzesetek következtében pusztult el. Így a selejtezésük már 1969-ben megkezdődött, három év múlva a sorozat kevesebb, mint fele volt csak állományban. A forgalomból kivont, selejtezett gépeket gyakran nem bontották szét, hanem stabil állomási fűtőgépekké alakították át, személyvonatok előfűtésére. A selejtezett mozdonyokat Miskolcon bontották szét. Használható alkatrészeiket felújítás után, a még üzemelő mozdonyokba építhették be. A szétvágott alvázat és egyéb acélelemeket a diósgyőri vasmű használta fel beolvasztásra.


V42 001 már félreállítva Bp Keleti Vontatási Főnökségen 1990.


Kísérlet
A Ward-Leonard rendszerű mozdonyok gyártásával párhuzamosan már folyt a kísérletezés a tirisztoros szabályozással. A V41 501 pályaszámú prototípus mozdonyt alakította át a Ganz - Villamossági Művek 1968-ban az akkor újnak számító tirisztoros szabályzás kipróbálására, amely a MÁV első tirisztoros szabályzású mozdonya lett, később átszámozták V42 001 pályaszámra.

Üzem.
 A főtranszformátor a felsővezeték feszültségét 982 V-ra csökkenti le. A főtranszformátor egy egyfázisú szinkronmotort táplál, mely 1500 1/min szinkron fordulatszámmal két darab egyenáramú fődinamót forgat meg. A fődinamók által fejlesztett egyenáram táplálja a forgóvázban elhelyezett egyenáramú vontatómotorokat. A segédüzem számára a főtranszformátor egy Ferraris-Arno-motort táplál, mely a gerjesztődinamókat forgatja meg, valamint ellátja árammal a háromfázisú segédüzemi motorokat.

MÁV V41 514 Vámosgyörk 1980 nyarán
Fotó: Hansjörg Brutzer


V41 521 egy vasutasnapi kiállításon a '70-es években.



VF09 Szegeden. Egykor V41 509 volt feltehetően.



 V42 a nagy Leó

1961-ben kezdték el gyártani, 1966-ig 42 db épült belőle. Járműszerkezetileg azonos a MÁV V41 sorozatjelű mozdonyokkal, a főgépcsoport teljesítménye nagyobb, fordulatszáma kisebb és kettő helyett csak egy db fődinamót építettek be. Eleinte Tatabánya–Oroszlány és Miskolc–Diósgyőr között, valamint a budapesti körvasúton tehervonatokat, valamint Budapest–Komárom, Budapest–Hatvan, Budapest–Cegléd–Szolnok és Budapest–Vác–Szob vonalakon személyszállító ingavonatokat is továbbítottak Bt 200-as vezérlőkocsival. A tolt ingavonatoknál a mozdonyvezető a vezérlőkocsiból irányította a mozdonyt, de a mozdonyon is tartózkodott egy segédkezelő. Később könnyű tehervonati szolgálatot teljesítettek, utoljára állomási tolatómozdonyként dolgoztak. A sorozatot az 1990-es évek elején selejtezték le, több mozdonyt átalakítottak villamos előfűtőgépnek. A sorozatot az akkor új gyártású MÁV V46.os sorozat váltotta le. A V42 527 mozdonyt a Magyar Vasúttörténeti Parkban az utolsó festésben kiállították, majd 2005-ben az Északi Járműjavítóba vitték, abból a célból, hogy újból üzemképessé tegyék. 2008-ra a mozdony újra működőképes lett.

V42 főtranszformátora



Üzem
 A főtranszformátor a felsővezeték feszültségét körülbelül 1000 V-ra csökkenti le. A főtranszformátor egy egyfázisú hatpólusú szinkronmotort táplál, mely 1000 1/min szinkron fordulatszámmal egy darab tízpólusú egyenáramú fődinamót forgat meg. A fődinamó által fejlesztett egyenáram táplálja a forgóvázban elhelyezett egyenáramú vontatómotorokat. A segédüzem számára a főtranszformátor egy Ferraris-Arno-motort táplál, mely a gerjesztődinamókat hajtja, valamint fázisváltóként ellátja árammal a háromfázisú segédüzemi motorokat.

Néhány forgalomból kivett mozdonyt fűtőgépként használnak. A V42 527 pályaszámú mozdony nosztalgiameneteket, különvonatokat, esetenként anyagvonatokat továbbít 2008 vége óta.
A '80-as években gyakorlattá vált, hogy a hátsó áramszedőt, konzoljával együtt eltávolították. Néhány gép így üzemelt, köztük a megmenekült V42 527-es is, de felújításakor a VF 507 (V41 507)-ről átteték, így eredeti formájában látható.


V42 512 leállítva Bp Északi Járműjavító udvarán.



V42 536 Vác állomáson tehervonattal. 1980. 06.02.
Hansjörg Brutzer


V42 527 felújítva és újból üzemben.
Fotó: Nagy Lóránd Gábor


V42 vezetőállása szélvédőn át fotózva.
"Bazsafotó" által.



V42 513 utoléréses balesete Máriabesnyő és Bag között.
(szerelvényvonatba rohant az alvó mozdonyvezető)




 Forrás:
          Wikipédia,
            http://fazia.uw.hu/lexikon/mav_v41-v42.htm
  • Mihály Kubinszky (Hrsg.): Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Akadémiai Kiadó, Budapest 1975, ISBN 963-05-0125-2.
  • Indóház Extra - Helyes a bőgés, Oroszlán

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése